Názáreti Szuz Mária templom
(közkeletu nevén: Chiesa degli Scalzi)

Nemzeti muemlék
A mezítlábas karmelita szerzetesek a kolostort (melyet a 19. század elején a pályaudvar építésekor leromboltak) és a templomot 1656-ban kezdték el építeni Baldassare Longhena (szül. Velence 1598, mh. 1682) tervei alapján.

Halála után az építkezést egy karmelita szerzetes, Giuseppe Pozzo (szül. Trento 1645, mh. 1721) valósította meg, aki az oltárok és a díszítések egy részét is tervezte. A templom a velecei barokk stílus legnagyszerubb példája.

A leheto legsokszínubb hatást a fény és árnyék eros kontrasztjának, a bo márványhasználatnak, az aranyozott szegélyek csillogásának és a festett és faragott formák és alakzatok élénk térhatásának drámai perspektívába helyezett kombinációja biztosítja.

Minden az alkotó léleknek a halott anyag fölötti diadalát ünnepli.

A templom 25 m széles, a homlokzat magassága 24 m.

A homlokzat
A Giuseppe Sardi (szül. S. Angelo di Vado – Pesaro 1680, mh. Róma 1753) tervei alapján, Carrara-i márványból készült homlokzat a Szuzanya diadalát jelképezi, a szobor uralja a központi részt. A magas, szilárd talapzaton hat pár korinthuszi oszlop emelkedik. Az oszlopok közötti falmélyedésekben szentek szobrai találhatók: Szt. Sebestyén, Mária Magdolna, Szt. Margit és Keresztelo Szt. János szobrai. Középen egy hatalmas, tekintélyt parancsoló kapu áll. Az oszlopok a koronapárkányzatot támasztják és díszítik, mely további négy pár összetett oszlopot tart: a központi helyet elfoglaló Madonna-szobrot Szt. Jeromos, a Hit, a Remény (súlyos károkat szenvedett egy omlás következtében) és Szt. Bertalan szobrai ölelik körül. A homlokzatot a templom patrónusa, a Cavazza grófi család címerpajzsát ábrázoló oromzat emeli a magasba. Az oromzaton látható a gyozedelmes Krisztus szobra, jobbján Ádámmal és Káinnal, balján pedig Ábellel és Évával. A homlokzat több muvész remekmuve, többek között Clemente Molli (szül. Bologna 17. század), Francesco Penso, közismertebb nevén Cabianca (szül. Velence 1665 – mh. 1737) és G. Bonanza (szül. Pádua 1650 – mh. 1736) munkáját dícséri. Sajnos az idok folyamán galambok nemzedékei súlyos károkat okoztak a homlokzatban.